A fekete és nem fekete munkások eltérő bére miatt indított munkabeszüntetést a kormány illegálisnak nyilvánította a sztrájkot, de a munkaerő háromnegyede még így is részt vett benne.
Az önkormányzati dolgozók bejelentett sztrájkját az egész országon végigsöprő vadsztrájkhullám követte.
A tervezett reform két legvitatottabb pontja a közszférabeli nyugdíjak csökkentése és a nyugdíjkorhatár 60 évre emelése volt.
250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
Először az African Wharfage Company dolgozói léptek sztrájkba, majd a brit gyarmati hatóságok által alkalmazott megfélemlítés nyomán sok munkás melléjük állt.
A katonailag jól szervezett fasiszták két nap alatt megtörték a sztrájkot szinte egész Olaszországban, csupán Bari és Parma munkásai tartottak ki augusztus 7-ig.
Több tízezer gyári munkás csatlakozott a sztrájkhoz, és ennek nyomán az ipar leállt. A kormány statáriumot hirdetett, de nem sikerült megtörnie a munkásokat.
A rendőrség az alkalmi munkaerő-felvételi módszerek ellen tiltakozó kikötőmunkásokra támadt, és három embert megölt, 115-öt pedig kórházba juttatott.
Az USA és az Egyesült Királyság által támogatott diktátor több tízezer munkást és ellenzékit kínoztatott és gyilkoltatott meg az uralma alatt.
Népfelkelés és általános sztrájk kényszerítette lemondásra Jorge Ubicót, az USA által támogatott guatemalai diktátort.