1950. május 15.: Általános sztrájk Nairobiban
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
A 68-as májusi lázadás során tízmillió munkás lépett általános sztrájkba Franciaország-szerte.
A bebörtönzött, többségében nő lakbérsztrájkolók fogva tartásuk alatt is sztrájkokat szerveztek, és összecsaptak a börtönőrökkel, a börtönön kívül pedig a munkások általános sztrájkkal fenyegetőzve követelték szabadon bocsátásukat.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
Az általános sztrájk nyomán megalakult a rövid életű limericki szovjet, és a város irányítását a munkások vették át.
A sztrájkba lépő félmillió dolgozó minden szektorra kiterjedő átalány-béremelést követelt.
A megszálló nácik zsidóellenes intézkedéseivel szembeni tiltakozást másnap a legtöbb helyen leverték, a főszervezőket pedig koncentrációs táborokba küldték.
A brit csapatok és a Karib-térség más részeiről érkező gyarmati rendőrök több tiltakozót megöltek, de a munkásoknak végül sikerült 50%-os béremelést kiharcolniuk.
A Nagy-Britanniától való elszakadást országos általános sztrájk és zavargások sorozata kísérte.
Az ecuadori munkások Sixto Durán-Ballén elnök konzervatív kormányának gazdaságpolitikája – mindenekelőtt a benzin árának 71%-os emelkedése – ellen tiltakoztak.