Az „anarchia és a bolsevizmus meghatározásáról és büntetéséről” szóló törvény betiltotta egyebek mellett „a jelenlegi kormányforma megdöntését célzó minden zászló stb. bemutatását”.
Az Isabelo de los Reyes kezdeményezésére megalakult szakszervezeti szövetségnek egy év leforgása alatt 150 tagszervezete lett, összesen húszezer taggal.
A letartóztatott, majd megkínzott chilei anarchista költő temetését több mint 40 ezer ember vett részt. „Protestas de Piedad” című, fogságban írt verse az anarchista és pacifista csoportok szimbóluma lett.
A meglepetésszerű támadással Ukrajna Forradalmi Felkelő Hadserege véget vetett Gyenyikin Moszkva elleni hadjáratának.
Két nappal később a munkások Spanyolország-szerte fegyvert fogtak, és nagyszabású társadalmi forradalmat indítottak. Az ezt követő polgárháborúban a munkásosztály harcolt a náci Németország és a fasiszta Olaszország által támogatott spanyol tőkések ellen.
A túszejtő anarchisták a túszért kapott 10 millió dolláros váltságdíjból nemzetközi sajtókampányt szerveztek az uruguayi diktatúra bűneinek nyilvánosságra hozatalára.
A diggerek politikája egyfajta protokommunista anarchizmus volt: a közvetlen cselekvést, a közös tulajdont és a hierarchia megszüntetését hirdették.
A La Voz de la Mujer (A nő hangja) az osztályharcot, a nők felszabadítását és a szexuális szabadságot hirdette.
Dajszuke Nanba japán forradalmár az állam által meggyilkolt elvtársai, Kótoku Súszui, Ószugi Szakae és Itó Noe halálát akarta megbosszulni.
A kormány megdöntésének kísérletével vádolt és Új-Kaledóniába száműzött Michel 1880-ban kegyelmet kapott, és visszatért Párizsba.