1973. június 10.: Sírásók sztrájkja New Yorkban
Huszonhét napnyi sztrájk után a munkáltatók kollektíven elfogadták a dolgozók követeléseinek többségét. A tiltakozások ideje alatt legalább 1400 holttest temetetlen maradt.
Huszonhét napnyi sztrájk után a munkáltatók kollektíven elfogadták a dolgozók követeléseinek többségét. A tiltakozások ideje alatt legalább 1400 holttest temetetlen maradt.
A következő hónapban sztrájkhullám söpört végig Franciaországon: kétmillió munkás tizenkétezer sztrájkban és üzemfoglalásban vett részt, rákényszertíve a kormányt követeléseik elfogadására.
1928 májusában tizenegy sztrájkoló munkást öltek az argentínai Rosarióban. Ennek ellenére a sztrájkok és a tüntetések folytatódtak a városban, és az elkövetkező év folyamán egyre nagyobb méreteket öltöttek.
A sztrájkot a Világ Ipari Munkásai (Industrial Workers of the World, IWW) szakszervezet szervezte, és a sztrájk csúcspontján több mint hatezer dolgozó tagadta meg a munkát.
Az 1300 – többségében fekete – sztrájkoló köztisztasági munkást a város első fekete polgármestere kirúgta. Döntését a polgárjogi vezetők is támogatták.
A sztrájkra agitálást tiltó bírósági végzések és a McDonald’s próbálkozásai ellenére a tiltakozók hat hónapig kitartottak, és 24 százalékos béremelést sikerült kivívniuk.
A munkabeszüntetést kezdeményező tanárok Facebook-csoportokban szerveződtek, szembeszegülve a törvénnyel és saját szakszervezeteik utasításaival. Tiltakozásuk sikerrel zárult.
A munkások általános sztrájkbizottságot választottak, és maguk kezdték irányítani a várost és az alapvető szolgáltatásokat.
Az országszerte sztrájkba lépő 2500 nővér az 5 százalékos infláció ellenére mindössze 3 százalékos fizetésemelés ellen tiltakozott – sikerrel.
A rendőrség tüzet nyitott a sztrájkoló munkásokra: három ember meghalt, nyolc pedig megsebesült. Másnap brit tengerészgyalogosok szálltak partra, hogy elfojtsák a sztrájkot.