1964. január 24.: Fordulat a kenyai zendülésben
Jomo Kenyatta kenyai függetlenségi vezető és miniszterelnök a brit gyarmati csapatoktól kért segítségét az ülősztrájkkal tiltakozó katonák zendülésének leveréséhez.
Jomo Kenyatta kenyai függetlenségi vezető és miniszterelnök a brit gyarmati csapatoktól kért segítségét az ülősztrájkkal tiltakozó katonák zendülésének leveréséhez.
Az áprilisig tartó sztrájk résztvevői nyolcórás munkanapot, béremelést, a szakszervezetek elismerését, a túlórákért extra fizetséget és szabadságot követeltek.
Bár a brit gyarmati kormány törvénytelennek nyilvánította a sztrájkot, ötvenkét nap elteltével tárgyalások kezdődtek. A munkáltatók 1922. március 5-én kapituláltak, és beleegyeztek a 15–30 százalékos béremelésbe.
Március végére közel százezer, túlnyomórészt fekete afrikai munkás – vagyis a durbani fekete afrikai munkaerő mintegy fele – csatlakozott a Coronation tégla- és csempegyár munkásai által indított sztrájkhoz.
A romló életkörülmények miatti munkászavargások közepette a kikötőmunkásoknak sikerült béremelést és rövidebb munkahetet kiharcolniuk, ami országos sztrájkhullámot robbantott ki.
A munkabeszüntetésből januárban általános sztrájk lett, amelyben többek között a borravaló eltörlését és tisztességes bérekkel való felváltását követelték.
A szigetcsoport fölött uralkodó gyarmati hatalom, Nagy-Britannia jatonái nyolcvankét embert letartóztattak, négy főszervezőt pedig kitoloncoltak. A kormány szigorú törvényeket vezetett be a sztrájkok és tiltakozások felszámolására.
A jobb fizetésért és több munkáért küzdő mezőgazdasági munkások „Swing kapitány” nevében öt városban robbantottak ki zavargásokat.
Miután fekete louisianai cukornádmunkások léptek sztrájkba csekély fizetésük miatt, a louisianai milícia a sztrájk két vezetőjét meglincselte, és legalább ötven fegyvertelen munkást lelőtt.
A brazil Nemzeti Acélipari Vállalat dolgozói fizetésemelésért, valamint a politikai meggyőződésük miatt elbocsátott dolgozók visszavételéért folytattak kéthetes ülősztrájkot. A mészárlást a katonai diktatúra bukását követően hatalomra került új, „demokratikus” kormány szervezte meg.