Bár a brit gyarmati kormány törvénytelennek nyilvánította a sztrájkot, ötvenkét nap elteltével tárgyalások kezdődtek. A munkáltatók 1922. március 5-én kapituláltak, és beleegyeztek a 15–30 százalékos béremelésbe.
A brit birodalmi gyarmaton folyó kommunista felkelés elleni hadjárat részeként a brit csapatok huszonnégy fegyvertelen falusi lakost mészároltak le.
Az olaszországi Tarantóban állomásozó brit nyugat-indiai ezred fekete katonái fellázadtak a döbbenetesen rasszista bánásmód ellen, és megtámadták tisztjeiket.
A szigetcsoport fölött uralkodó gyarmati hatalom, Nagy-Britannia jatonái nyolcvankét embert letartóztattak, négy főszervezőt pedig kitoloncoltak. A kormány szigorú törvényeket vezetett be a sztrájkok és tiltakozások felszámolására.
A rabszolgaság eltörlése után is megmaradt brit uralom ellen már korábban is többször munkáslázadások hullámai söpörtek végig az országon, amelyeket a gyarmati hatóságoknak nehezen sikerült elfojtani.
Miután az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 15 feltételezett brit hírszerző tisztet meggyilkolt, a brit gyarmati rendőrség lerohanta a Croke Park stadiont, és válogatás nélkül tüzet nyitott a nézőkre.
A brit gyarmati uralom elleni Mau Mau-felkelés leverését segítő szükségállapot kihirdetése után tömeges letartóztatások kezdődtek.
Hivatalba lépése után Wilson brit csapatokat küldött Ománba, hogy megvédjék a szultán báburalmát a népfelkeléssel szemben.
A brit gyarmatosítás ellen küzdő Mau Mau-k által leszúrt fehérek megtorlására a britek több tízezer embert megöltek, és százezreket zártak koncentrációs táborokba.
A több ezer fős tömeg így tiltakozott az indonéz fővárosban Malajzia két nappal korábbi – gyarmati kort idéző – létrehozása ellen.