Három–tízezer embert – radikális munkásokat és baloldaliakat, mindenekelőtt anarchistákat, zömében egyesült államokbeli állampolgárokat – tartóztattak le és tartottak fogva tárgyalás nélkül.
Néhány hónappal később a rendőrség a Társaság az Emberi Jogokért több vezető tagját letartóztatotta, és a csoport megszűnt.
Miután fekete louisianai cukornádmunkások léptek sztrájkba csekély fizetésük miatt, a louisianai milícia a sztrájk két vezetőjét meglincselte, és legalább ötven fegyvertelen munkást lelőtt.
A Fehér Ház előtt a nők választójogáért tüntető nőket a rendőrség a Virginia állambeli Occoquan dologházba vitte, ahol brutálisan bántalmazták őket.
A seprűket, légycsapókat, szőnyegeket készítő pennsylvaniai látássérültek magasabb béreket követeltek munkájukért, és sztrájkot helyeztek kilátásba – majd szakszervezetet alapítottak, és csatlakoztak az Amerikai Munkásszövetséghez.
Az Egyesült Sörgyári Dolgozók szakszervezetének három tisztviselőjét lefütyülték a színpadról, amikor megpróbáltak felszólalni a vadsztrájkot folytató sörgyári munkások gyűlésén.
A gyár többségében nőkből álló munkaereje vadsztrájkba lépett, hogy így kényszerítse a munkáltatót a heti munkaidőt hatvanról ötvennégy órára csökkentő új, államszintű törvény betartására.
A város jogszabállyal lehetetlenítette el a Fekete Párducok önvédelmi járőrözését, miután egy középiskolában fegyveres Párducok jelentek meg, hogy megvédjék a fehérek által megtámadott és megfenyegetett fekete diákokat.
A kommunista zenészt Chile nemzeti stadionjában tartották fogva, ahol az őrök megkínozták, eltörték az ujjait, összezúzták a két kezét, aztán azt mondták, most próbáljon gitározni. Ezután negyven golyóval végeztek vele.
Bár a nők követeléseit nem teljesítették, a sztrájk országos figyelmet kapott. 1848. július 4-én, a függetlenség napján a pennsylvaniai törvényhozás elfogadta a tízórás munkanapról szóló törvényt.