1912. január 11.: Kitör a „Kenyér és rózsa” sztrájk
A lawerence-i sztrájk a szocialista Rose Schneiderman egyik beszédében elhangzottakról kapta népszerű nevét: „A munkásnak kenyér kell – de rózsa is kell.”
A lawerence-i sztrájk a szocialista Rose Schneiderman egyik beszédében elhangzottakról kapta népszerű nevét: „A munkásnak kenyér kell – de rózsa is kell.”
A világos bőrű Ellen cilindert és nyakkendőt öltve fehér rabszolgatartónak álcázta magát, William pedig a rabszolgájának.
A kétszázezer bányász munkabeszüntetéssel támogatta a felügyelő alkalmazottak kollektív tárgyalásokra vonatkozó követelését.
Második – sikeres – szökése után Tubman pénzt gyűjtött, hogy visszatérjen, és más rabszolgasorban élő embereket is kiszabadítson. Később segített John Brownnak harcosokat toborozni a Harpers Ferryben kirobbantott felkeléshez.
A kanawhai szénmezőkön dolgozó négyezer bányász azt követően indult a Virginia állambeli Logan megyébe, hogy tudomásukra jutott: a bányaőrök nőket és gyermekeket vertek és öltek meg.
A polgári utasszállító repülőgép fedélzetén tartózkodó 290 személyből senki sem élte túl a szerencsétlenséget. Az USA Haditengerészete ezután hazugságok egész sorával igyekezett hárítani a felelősségét.
Derek Chauvin minneapolisi rendőr nyolc és fél percen át térdelt az afroamerikai George Floyd nyakán. Floyd halála után a Black Lives Matter mozgalom végigsöpört az Egyesült Államokon, és nemzetközileg is elterjedt.
Az Egyesült Államok történetének talán legnagyobb rabszolgafelkelése zajlott le Louisiana partvidékén. A felkelők lőfegyverek nélkül vették fel a harcot a helyi milíciával.
Három–tízezer embert – radikális munkásokat és baloldaliakat, mindenekelőtt anarchistákat, zömében egyesült államokbeli állampolgárokat – tartóztattak le és tartottak fogva tárgyalás nélkül.
Néhány hónappal később a rendőrség a Társaság az Emberi Jogokért több vezető tagját letartóztatotta, és a csoport megszűnt.