1974. augusztus 27.: Joan Little önvédelemből megöli börtönőrét
Little sikeresen védekezett a bíróság előtt azzal az érvvel, hogy a halált okozó erőt a szexuális erőszak elhárítása érdekében alkalmazta.
Little sikeresen védekezett a bíróság előtt azzal az érvvel, hogy a halált okozó erőt a szexuális erőszak elhárítása érdekében alkalmazta.
A lázadást néhány nap alatt leverték az Egyesült Államok katonái. Bár Turnernek hetekig sikerült bujkálnia, amikor elfogták, középkori büntetésre ítélték: felakasztották, kasztrálták, kizsigerelték, lefejezték és felnégyelték.
Bár az esküdtszék a tárgyalást követően holtpontra jutott, kilenc esküdt azt vallotta, a tanácskozás során megfenyegették őket – a bíró mégsem volt hajlandó eljárási hiba miatt érvényteleníteni az eljárást.
A terrortámadásban életét vesztette a 32 éves antirasszista Heather Heyer, aki több ezer társával a neonácik, Ku-Klux-Klan-aktivisták és más fehér nacionalisták és antiszemiták által szervezett „Egyesítsük a jobboldalt” gyűlés ellen tiltakozott.
Reagan, az USA elnöke – egykori szakszervezeti vezető – két nap sztrájkot követően bocsátotta el a légiforgalmi irányítókat, miután megtagadták az ismételt munkába állást.
Bár a Függetlenségi nyilatkozat harcias retorikával kimondta, hogy minden „ember” „egyenlő”, és „elidegeníthetetlen jogokkal” rendelkezik, az új szabadságok nem vonatkoztak mindenkire.
Henry Clay Frick üzemvezető először kizárta, majd július 2-án elbocsátotta a szakszervezeti tagsággal rendelkező munkásokat. A szakképzetlen, szakszervezeti tagsággal nem rendelkező munkások tiltakozásként beszüntették a munkát.
Az USA egyik első, több rasszt átfogó szakszervezeteként az IWW azt szorgalmazta, hogy az összes munkás egyetlen nagy szakszervezetben egyesüljön, és úgy vegye át a társadalom ellenőrzését.
Másnap a Staley kizárta az üzemből közel nyolcszáz termelő munkását; így próbálta rájuk kényszeríteni a nyolcról tizenkét órás műszakra való átállást. Ezzel óriási harc vette kezdetét, amely csak 1995 decemberében ért véget,
A sztrájkoló munkások hónapokig tartó ádáz harca a rendőrök és privát őrök által védett sztrájktörőkkel az USA huszadik századi történelmének egyik központi munkaügyi vitája lett.