A rendőrség nem bírt a rossz munkakörülmények és az emelkedő megélhetési költségek ellen fellázadó munkásokkal, ezért a gazdagok „fehér gárdát” alakítottak, és megkezdték a munkások lemészárlását.
A britek által megszállt karib-tengeri sziget fővárosában, Kingstownban a rendőrség tüzet nyitott a magas árak ellen tüntető munkásokra. Az ennek nyomán kezdődött zavargások miatt szükségállapotot hirdettek.
A vietnámi partnoknál állomásozó hadihajón a rasszalapú feszültségek torkolltak lázadásba. Emiatt utóbb huszonhét fekete tengerészt letartóztattak, és vádat emeltek ellenük – míg a fehér tengerészek közül egy ellen sem.
A kommunista zenészt Chile nemzeti stadionjában tartották fogva, ahol az őrök megkínozták, eltörték az ujjait, összezúzták a két kezét, aztán azt mondták, most próbáljon gitározni. Ezután negyven golyóval végeztek vele.
A lázadást néhány nap alatt leverték az Egyesült Államok katonái. Bár Turnernek hetekig sikerült bujkálnia, amikor elfogták, középkori büntetésre ítélték: felakasztották, kasztrálták, kizsigerelték, lefejezték és felnégyelték.
A gyár privatizációja ellen tiltakozó munkások agyonverték a vezérigazgatót.
A francia hadsereg a lázadást decemberre verte le, miután a kanak lakosság 5 százalékát megölték, számos törzsfőnököt tárgyalás nélkül kivégeztek, és számos törzset más szigetekre deportáltak.
A tiltakozás a katonai diktatúra elleni, hosszú ideje tartó Rosariazo lázadás része volt.