Tíz hónapos kampányt követően a London School of Economics takarítói lettek az első olyan kiszervezett munkaerő az Egyesült Királyságban, akiket az egyetem visszavett házon belüli állományba.
A londoniak nagy része gyűlölte a rendőrséget; mindenekelőtt a gazdagok tulajdonának védelmére és a munkásosztály nyomorúságos szegénységben tartására létrehozott, erőszakos bandának tekintették.
Amikor a londoni East India Docks munkásai felfedezték, hogy az SS Jolly George hajót az orosz forradalom elleni harcra szánt lőszerekkel rakták meg, megtagadták a berakodás folytatását. Tiltakozásuk célt ért.
A szakszervezet kiemelte: a pszichiátria a kapitalizmusban a munkásosztály ellenőrzésének egyik formája.
Bár Churchillt nemzeti hősként szokás ábrázolni, hevesen rasszista volt, támogatta a mérges gáz használatát civilek ellen, katonákat vetett be a sztrájkoló munkások ellen, és szerepe volt az 1943-as bengáli éhínségben.
A homofób törvények utolsó kivégzett áldozatai James Pratt lovász és John Smith fizikai munkás voltak.
A Dühös Brigád (Angry Brigade) nevű városi gerillacsoport ügyelt arra, hogy senki se sérüljön meg, csak anyagi kár keletkezzen.