A kormány csapatokat küldött a sztrájk vezetőinek letartóztatására és házaik lerombolására, de a munkások kitartottak. Fellépésük nyomán vidéki tiltakozások hulláma söpört végig az országon.
A munkások a dél-afrikai apartheidrendszer igazgatása alatt álló kizsákmányoló, kényszerszerződéses munkarendszer ellen tiltakoztak.
A fehér munkásokkal egyenlő bért követelő őslakosok kilenc teljes éven át nem álltak munkába, és végül eredeti követeléseiknél többet sikerült elérniük.
A májusban indult tiltakozások mindenekelőtt az oktatás állami támogatásának növelését és az iskolák fejlesztését követelték, hogy a szegényebb chileiek közül többen tanulhassanak a felsőoktatásban.
A raglani golfpálya területét a kormány még az első világháborúban foglalta le, majd az őslakosokat kilakoltatták, otthonaikat és sírjaikat lerombolták, a földet pedig magánfejlesztőknek adták el.