A fehér szupremacisták azt tervezték, hogy megszállják Dominikát, fehér diktatúrát hoznak létre a 99 százalékban nem fehér lakosságú országban, és az apartheid rendszerű Dél-Afrikával folytatnak majd kereskedelmet.
A United Black Youth League tizenkét aktivistáját összeesküvés vádjával tartóztatták le, mert előkészületeket tettek arra, hogy megvédjék közösségüket a fasisztáktól.
A fekete férfiakat, nőket és gyermekeket az akkor még belga gyarmati sorban lévő Kongóban uralkodó állítólagos „őshonos körülményeik között” tették közszemlére. A kiállítás idejekorán véget ért, mert a kongói lakosok nem tűrték tovább az embertelen bánásmódot.
„Fekete veszedelem Európában” című cikkében a gyarmatosítást ellenző Edmund Morel a francia hadseregben szolgáló „fekete vadembereket” és „primitív afrikai barbárokat” vádolta nagyszámú német nő megerőszakolásával.
A felkelés leverésére a ceyloni kormányerőknek nem csak az egykori gyarmati hatalom, az Egyesült Királyság nyújtott támogatást, hanem az USA, Ausztrália, Egyiptom, India, Pakisztán, Kína, a Szovjetunió és Jugoszlávia is.
A belgák kongói uralma az európai gyarmatosítás egyik legborzalmasabb példája volt, amelynek során nyolc-tízmillió afrikait öltek meg.
Bár Churchillt nemzeti hősként szokás ábrázolni, hevesen rasszista volt, támogatta a mérges gáz használatát civilek ellen, katonákat vetett be a sztrájkoló munkások ellen, és szerepe volt az 1943-as bengáli éhínségben.
A pusztító pestisjárvány ellen küzdő egészségügyi tisztviselők megpróbálták célzottan felgyújtani a kínai városrész lakóházait és üzleteit, ám a tűz elharapózott.
A fekete afrikai többség megbuktatta a szultánt, és kétszáz évnyi, gyakran rasszista arab uralomnak vetett véget.
A buszbojkott a polgárjogi mozgalomnak is és a fekete nők szexuális erőszak elleni harcának is meghatározó állomása volt.