A vezetőség többféle trükkel próbált véget vetni a gyárfoglalásnak, még azzal is fenyegetőztek, hogy prostitúcióval vádolják meg a nő munkásokat, miután nem a férjükkel, hanem otthonuktól távol, más férfiakkal aludtak egy fedél alatt.
A munkabeszüntetést széles körű, nem hivatalos szabotázs- és hiányzáskampány előzte meg. Előfordult, hogy a motorblokkok úgy kerültek ki negyven munkás keze alól, hogy egyikük sem nyúlt hozzá.
A gumicsapoló munkásoknak napi 650 fát kellett megcsapolniuk 3,38 amerikai dolláros fizetségért. Ez a munkatempó csak úgy teljesíthető, ha a munkások a gyerekeiket is munkára fogják.
A katonailag jól szervezett fasiszták két nap alatt megtörték a sztrájkot szinte egész Olaszországban, csupán Bari és Parma munkásai tartottak ki augusztus 7-ig.
A rendőrség az alkalmi munkaerő-felvételi módszerek ellen tiltakozó kikötőmunkásokra támadt, és három embert megölt, 115-öt pedig kórházba juttatott.
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
Isabel Perón kormánya több száz argentin rendőrt és katonát vezényelt Villa Constitución városába, hogy felszámolják a militáns ipari munkások szerveződését a „felforgatás” elleni harc nevében.
A kormány a munkáltatókat támogatta: szükségállapoti jogszabályokat vezettek be, kivezényelték a hadsereget és a haditengerészetet, hogy a katonák sztrájktörőkként dolgozzanak.
Az Egyesült Sörgyári Dolgozók szakszervezetének három tisztviselőjét lefütyülték a színpadról, amikor megpróbáltak felszólalni a vadsztrájkot folytató sörgyári munkások gyűlésén.