A Vietnámban foglalkoztatott koreai munkások az élelmezéssel való elégedetlenségükben fellázadtak; a sztrájkot és a zavargásokat csak négy nappal később sikerült elfojtani.
Egy nikkelolvasztó üzem munkásai munkabeszüntetéssel tiltakoztak az ellen, hogy két munkatársukat korábbi sztrájktevékenységük miatti rúgták ki. A sztrájk 40 millió dolláros kárt okozott a vállalatnak.
Mintegy kétezer bányász vonult fel, nők és gyermekek kíséretében, és tiltakozott a korábban szerződéses szolgaként dolgozókra kivetett új adó ellen.
A Mansfield Hosiery Mills indiai dolgozói magasabb béreket követeltek, valamint jogot az előléptetésre a mindaddig kizárólag fehér munkások számára fenntartott pozíciókba.
A Victoria állambaeli ápolók megszavazták, hogy másnap határozatlan idejű sztrájkba kezdenek a bércsökkentések ellen. Tiltakozásuk sikeres volt.
A seprűket, légycsapókat, szőnyegeket készítő pennsylvaniai látássérültek magasabb béreket követeltek munkájukért, és sztrájkot helyeztek kilátásba – majd szakszervezetet alapítottak, és csatlakoztak az Amerikai Munkásszövetséghez.
A szexmunkások szakszervezetébe tömörülő nők megtagadták a nemi úton terjedő betegségek kötelező tesztelését mindaddig, amíg a rendőrség véget nem vet a szexmunkások zaklatásának.
Az Egyesült Sörgyári Dolgozók szakszervezetének három tisztviselőjét lefütyülték a színpadról, amikor megpróbáltak felszólalni a vadsztrájkot folytató sörgyári munkások gyűlésén.
A diáktüntetésekkel és munkássztrájkokkal induló, tömeges felkelés szélesebb körű demokratikus szabadságjogokat követelő tiltakozássá szélesedett ki, amely végül megdöntötte a katonai diktatúrát.
A banki dolgozók fizetésemelési követeléseit támogató helyi általános sztrájk tört ki, amely teljes sikert hozott.