Támogasd a MOT-ot a könyv előrendelésével!
Könyvbemutató április 23-án a Gólyában.
Ezen a napon, 1945. április 11-én, ahogy az Egyesült Államok erői egyre jobban megközelítették a németországi buchenwaldi koncentrációs tábort, az ellenálló fogva tartottak átvették az irányítást a tábor fölött. Azonban amikor a szövetségesek elfoglalták a tábort, az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma szerint a homoszexualitásuk miatt internáltak egy részét nem engedték szabadon, hanem a homofób náci büntetőtörvénykönyv alapján kirótt büntetésük teljes letöltésére kötelezték őket.
Több ezer LMBT+ embert internáltak koncentrációs táborokba; legtöbbjüknek rózsaszín háromszöget kellett viselnie. Sokukat orvosi kísérleteknek vetették alá, kasztrálták vagy megölték.
Az USA hadseregének Németország elfoglalásával foglalkozó kézikönyve előírta, hogy a „felszabadítás” után a legtöbb holokauszttúlélőt ki kell engedni a koncentrációs táborokból, azonban „a börtönbüntetésüket töltő bűnözőket polgári börtönökbe kell áthelyezni”. A meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket a német büntetőtörvénykönyvnek a (nácik által tovább szigorított) 175. paragrafusa alapján ítélték el, így ők köztörvényes bűnözőknek minősültek. A homoszexualitást akkoriban a szövetségesek országaiban – így az USA-ban, az Egyesült Királyságban és a Szovjetunióban – is törvény tiltotta.
Az egyik rab, Hermann R., akit a Dachautól délnyugatra lévő landsbergi erődben tartottak fogva, részt vett a felszabadítási ünnepségen. Két héttel később azonban egy amerikai biztos meglátogatta a cellájában, és Hermann kartonjával a kezében azt mondta neki: „A homoszexualitás bűn. Maga itt marad!”
Az USA megszálló hatóságai megtartották a náciasított 175. paragrafust, és a háború befejezését követő négy év során évente kb. 1500 férfit tartóztattak le az alapján. Később Nyugat-Németország is megtartotta a törvényt, és 1969-es visszavonásáig összesen több mint 50 000 férfit ítéltek el. Ezzel szemben Kelet-Németország visszatért a náci hatalom előtti 175. paragrafushoz, amelynek alapján mintegy négyezer férfit ítéltek el a törvény 1968-es visszavonásáig.
Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként. Nyugdíjukból levonták a koncentrációs táborban töltött idejüket – és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn) A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről. Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.A munkásosztály története
Források:
„Persecution of Homosexuals”, United States Holocaust Memorial Museum, https://tinyurl.com/yaagxsxw;
A Working Class History és a United States Holocaust Memorial Museum e-mail-váltása, 2019. április 23.;
Handbook for Military Government in Germany, Supreme Headquarters Allied Expeditionary Force Office of the Chief of Staff, https://tinyurl.com/ybq4ndjx;
Craig Kaczorowski, „Paragraph 175”, GLBTQ Archive, 2004;
W. Jake Newsome, „Homosexuals After the Holocaust: Sexual Citizenship and the Politics of Memory in Germany and the United States, 1945–2008” (PhD-értekezés, University of New York at Buffalo, 2016), https://tinyurl.com/mra4str9;
Florence Tamagne, „La déportation des homo-sexuels durant la Seconde Guerre mondiale”, Revue d’éthique et de théologie morale 239 (2006. május): 77–104.;
Samuel Clowes Huneke, „Gay Liberation Behind the Iron Curtain”, Boston Review, 2019. április 18.
