A cikk szerint „egyértelmű bizonyítékot találtak a homoszexualitás genetikai kapcsolatára”, így „hamarosan lehetségessé válhat annak előrejelzése, hogy a baba meleg lesz-e, és az anya számára felkínálható lesz az abortusz opciója”.
A rendőrség által folyamatosan zaklatott fekete transz aktivista és szexmunkás halálát Johnson súlyos fejsérülése ellenére a rendőrség öngyilkosságnak minősítette. Ügyét csak 2012-ben nyitották újra.
A lázadás akkor kezdődött, amikor a New York-i rendőrség a melegbárok bezárását célzó politikájának részeként razziát tartott a jelentős részben szegény és munkásosztálybeli LMBT+ vendégkörrel rendelkező Stonewall Innben.
Néhány nappal a razzia után az intézet hatalmas könyvtárát az utcán égették el, miközben Joseph Goebbels propagandaminiszter beszédet mondott. A nácik ezt követően fokozták az LMBT+ emberek üldözését.
A Washington DC-beli, szegregáltan működő Thomson étteremben tartott ülősztrájk olyan bevételkiesést okozott, hogy az étterem áttért az afrikai amerikai ügyfelek kiszolgálására – ám az ülősztrájkok beszüntetése után ezt ismét megtagadta.
Ahogy az összes gyarmatukon, a britek Kelet-Afrikában – Kenyában és Ugandában – is betiltották a homoszexualitást, és homofób értékeket terjesztettek. A melegséget mindmáig büntetik a két országban.
A tábort felszabadító amerikai erők köztörvényes bűnözőkként kezelték a meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket, így ők továbbra is rabok maradtak. Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként, és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
A San Franciscó-i LMBT+ emberek dühe lázadássá fokozódott, miután Harvey Milk gyilkosát csupán hirtelen felindulásból elkövetett emberölés miatt ítélték el.
Amikor a San Franciscó-i leszbikus bár dolgozói azt mondták, hogy hívják a rendőrséget, támadóik azt felelték: „Mi vagyunk a zsaruk, és azt csinálunk, ami jólesik.”
Néhány hónappal később a rendőrség a Társaság az Emberi Jogokért több vezető tagját letartóztatotta, és a csoport megszűnt.