A Charonne metróállomásnál lezajlott mészárlásra azt követően került sor, hogy a kifejezetten muszlimok számára elrendelt kijárási tilalom ellenére 30-40 ezren tüntettek a Franciaországtól való függetlenségért.
A sztrájk a megszálló náci rezsim rendelkezése ellen indult, amely előírta a fiatalok besorozását a német hadseregbe. A náci terror egy hét alatt megtörte a sztrájkot.
A brit fasiszta arisztokratát 250 rendőrnek kellett kimentenie; ezután a fasisztákat paradicsommal, tojással, érmékkel és kövekkel dobálták meg.
A rendőrök 208 munkaviszonyuk helyreállításáért és a szakszervezet elismeréséért sztrájkoló önkormányzati dolgozót tartóztatott le – az egyik sztrájkoló kutyáit is.
Miután a kapán rendőrség Mijasita Takicsi otthonában és bombakészítéshez szolgáló anyagokat talált, megkezdődött a szocialisták és anarchisták tömeges letartóztatása
Az országszerte zajló sztrájkok 8%-os béremelésre kényszerítték a hatóságokat. Hamarosan több száz munkást letartóztattak, és sokakat koncentrációs táborokba küldtek.
A tábort felszabadító amerikai erők köztörvényes bűnözőkként kezelték a meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket, így ők továbbra is rabok maradtak. Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként, és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
A lakosság szegregálására szolgáló belső útlevelek rasszista rendszere elleni kampány három hónapon át tartott, és 700 afrikai embert letartóztatása nyomán sikertelenül zárult.
Isabel Perón kormánya több száz argentin rendőrt és katonát vezényelt Villa Constitución városába, hogy felszámolják a militáns ipari munkások szerveződését a „felforgatás” elleni harc nevében.
Egy héten belül százezer munkás szüntette be a munkát, és vonult utcára különféle követelésekkel. A konfliktus nyomán fokozódott a fasizmussal szembeni ellenállás.