Ezen a napon, 1945. augusztus 6-án az Egyesült Államok atombombát dobott Hirosimára, több tízezer civilt mészárolva le – annak ellenére, hogy a tisztviselők úgy vélték, Japán mindenféleképpen hamarosan megadja magát. Az USA számos magas rangú katonatisztje megerősítette, hogy a bombázás szükségtelen volt Japán legyőzéséhez. Azonban a második világháború végén az USA figyelmeztetést akart küldeni a keleti blokkbeli „szövetségeseinek”.

Dwight D. Eisenhower tábornok a következő magyarázatot adta: „Japán éppen kereste a módját, hogyan adhatná meg magát minimális tekintélyvesztéssel. Nem volt szükség arra, hogy rájuk dobjuk azt a szörnyűséget.” William D. Leahy admirális, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának korábbi elnöke kijelentette:

„E barbár fegyver bevetése Hirosimában és Nagaszakiban nem jelentett érdemi segítséget a Japánnal folytatott háborúnkban. A japánok már vereséget szenvedtek, és készek voltak megadni magukat. Úgy éreztem, azáltal, hogy elsőként vetettük be, a sötét korok barbárjainak erkölcsi normáját tettünk magunkévá. Engem arra tanítottak, hogy ne így háborúzzunk. A háborúkat nem lehet nők és gyermekek elpusztításával megnyerni.”

Az Egyesült Államok stratégiai bombázással foglalkozó felmérése megállapította, hogy

„Japán akkor is megadta volna magát, ha az atombombákat nem dobják le, akkor is, ha Oroszország nem lépett volna be a háborúba, sőt még akkor is, ha nem tervezték vagy mérlegelték volna az inváziót.”

Források:
„1945: US Responses to the Atomic Bombing of Hiroshima and Nagasaki”, libcom.org, https://libcom.org/history/1945-us-responses-atomic-bombing-hiroshima-nagasaki;
Gar Alperovitz, The Decision to Use the Atomic Bomb (New York: Vintage, 1996).