Ezen a napon, 1979. május 21-én a San Franciscó-i LMBT+ emberek dühe a később White Night-zavargások néven ismertté vált lázadássá fokozódott, miután Harvey Milk gyilkosát csupán hirtelen felindulásból elkövetett emberölés miatt ítélték el. Milket, az Egyesült Államok egyik első nyíltan meleg választott tisztségviselőjét George Moscone polgármesterrel együtt Dan White exrendőr lőtte le, a szolgálati pisztolyával.
Sok San Franciscó-i rendőr viselt „Free Dan White” (Szabadságot Dan White-nak) feliratú pólót, mások pedig pénzt küldtek White jogi alapjának; állítólag 100 000 dollárt gyűlt így össze. Bár White később elismerte, hogy a gyilkosságokat előre megfontoltan követte el, a bíróságon a (népszerű tejkrémes piskótára utaló) „Twinkie-védelem” néven elhíresült érvekkel védekezett: azt állította, hogy sok egészségtelen gyorsételt evett, ami rossz mentális állapotát mutatta. Végül nem előre megfontolt, hanem hirtelen felindulásból elkövetett emberölésért ítélték el.
Az ítélethirdetés után egy ötszáz fős – főként LMBT+ emberekből álló – tömeg vonult végig a Castro Streeten, másokat is arra buzdítva, hogy csatlakozzanak. Így a tömeg több ezresre nőtt, mire a városházára érkezett, ahol megtámadták az épületet, és ablakokat törtek be. A rendőrök belevetették magukat a tömegbe, és gumibottal kezdték ütni az embereket – mire a tömeg rendőrautókat gyújtott fel. Egy férfi, aki éppen akkor lobbantott lángra egy autót, azt mondta a közelben álló riporternek: „Írja bele az újságba, hogy túl sok Twinkie-t ettem!”
Megalázó vereségük megtorlásaként a rendőrök az éjszaka folyamán megtámadtak egy melegbárt, homofób gyalázkodásokat kiabáltak, betörték az ablakokat, megverték az ott italozókat és a járókelőket, és számos embert megsebesítettek. Az éjszaka folyamán hatvanegy rendőr és több mint száz civil került kórházba. Dan White végül csak öt évet töltött a börtönben. Nem sokkal szabadon bocsátása után öngyilkos lett.
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn) A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről. Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.A munkásosztály története
Források:
Kim Corsaro, „Remembering »White Night« – San Francisco’s Gay Riot”, San Francisco Bay Times, 2006. május 18.;
Randy Shilts, The Mayor of Castro Street: The Life and Times of Harvey Milk (New York: St. Martin’s Press, 1982);
Fred Rogers, „Elephant Walk Took Brunt of Police Attack in the Castro”, Uncle Donald’s Castro Street;
Mike Weiss, „Ex-Clerk Says He Destroyed White’s Gun/Weapon Used in Assassinations Was Considered Missing”, San Francisco Gate, 2003. január 24.;
„Killer of Moscone, Milk Had Willie Brown on List”, San Jose Mercury News, 1998. szeptember 18.,
1A; Wallace Turner, „Ex-Official Guilty of Manslaughter in Slayings on Coast; 3,000 Protest”, The New York Times, 1979. május 22.;
Chester Hartman, City for Sale: The Transformation of San Francisco (Berkeley: University of California Press, 2002), 233–237;
Cynthia Gorney, „The Legacy of Dan White”, The Washington Post, 1984. január 4.
