1943. január 13.: Kivégzik Uljana Matvejevna Gromovát
A tizenkilenc éves ukrán antináci ellenálló harcosból a náci német haderő brutális kínzásokkal próbálta kihúzni bajtársai nevét – sikertelenül.
A tizenkilenc éves ukrán antináci ellenálló harcosból a náci német haderő brutális kínzásokkal próbálta kihúzni bajtársai nevét – sikertelenül.
Llopart a nacionalisták ellen harcolt a spanyol polgárháborúban, utána a francia ellenállás soraiban küzdött a második világháborúban, majd csatlakozott a földalatti ellenálláshoz Spanyolországban.
Abdul-Huszein Szardari iráni muszlim diplomata levelet írt a Vichy-kormány tisztviselőinek, hogy meggyőzze őket: a Közép-Ázsiából származó zsidókat (jugutik) technikailag nem minősítik zsidónak a náci faji törvények. 1943-ban érveit elfogadták a nácik.
A bejelentés hatalmas felháborodást váltott ki; ennek nyomán néhány japán bürokratát amerikaiakra cseréltek le, de a leváltott japán tisztviselőket tanácsadóként továbbra is alkalmazták.
Miután a megszálló német megszüntette a dolgozók tejadagját, két nap alatt mintegy ötven munkahelyen 20–25 ezer munkás lépett sztrájkba. A nácik válaszul statáriumot hirdettek.
A lengyelországi Gdańsk postahivatalának ötvenhat dolgozója 15 órán át feltartotta a náci előrenyomulást. Mivel nem voltak katonák, a haditörvényszék banditaként ítélte el és kivégeztette őket.
„A nők harcoltak a leghevesebben”, mivel „fiatalabbak és erősebbek” voltak a többi fogvatartottnál, és „védték a gyerekeiket”. A túlerővel szemben azonban elkerülhetetlenül alulmaradtak, és mindannyiukat gázkamrákban gyilkolták meg.
A csoportot négy évvel korábban alakították meg zsidó exkatonák, akik a második világháborúból hazatérve látták, hogy a fasiszták nyíltan szerveződni kezdenek az Egyesült Királyságban.
A sztrájk addig tartott, amíg a Gestapo le nem tartóztatott tizenötezer munkást – nem sokkal később azonban Marseille-t felszabadították.