1917. július 18.: Sztrájkhullám indul Rio de Janeiróban
Több tízezer gyári munkás csatlakozott a sztrájkhoz, és ennek nyomán az ipar leállt. A kormány statáriumot hirdetett, de nem sikerült megtörnie a munkásokat.
Több tízezer gyári munkás csatlakozott a sztrájkhoz, és ennek nyomán az ipar leállt. A kormány statáriumot hirdetett, de nem sikerült megtörnie a munkásokat.
A kitoloncolásra az új-mexikói Gallupban tartott sztrájkot követően került sor – miután a sztrájk megtörésére statáriumot hirdettek, amely hat hónapig tartott.
A Cananea Consolidated Copper Company mexikói munkásai 40%-kal kevesebbet kerestek, mint a velük azonos munkát végző amerikai alkalmazottak.
A rendőrség tüzet nyitott a tömegre, és 180 embert lemészárolt. A mozgalom azonban tovább nőtt, és a következő héten a hadsereg megtagadta, hogy a tüntetőkre lőjön.
Miután a megszálló német megszüntette a dolgozók tejadagját, két nap alatt mintegy ötven munkahelyen 20–25 ezer munkás lépett sztrájkba. A nácik válaszul statáriumot hirdettek.
Két napon belül további 325 ezer dolgozó szüntette be a munkát. Válaszként a hatóságok statáriumot hirdettek.
Bár a Tiananmen térről indult lázadást Nyugaton általában liberális kapitalista demokráciát követelő diákmozgalomként szokás leírni, a munkásosztály is erőteljes szerepet játszott benne.
A lázadó rabszolgálhoz több mint négyszázan csatlakoztak, ám a brit gyarmati hatóságok gyorsan leverték a felkelést. A megtorlás során 120 rabszolgát öltek meg, majd még 144-et kivégeztek, 132-t pedig deportáltak.
„Mindazt, amit Nyugat-Virginiában tettem… megtettem szerte az Egyesült Államokban. És újra megteszem, amikor kiszabadulok” – mondta a lázadásra való felbujtásért húsz év börtönre ítélt 75 éves munkásmozgalmi aktivista.