A mexikói forradalom zűrzavarában a szakszervezet Venustiano Carranza alkotmányos erői mellé állt – ám a forradalom után a Carranza-kormány szembefordult vele és bezáratta.
Real del Monte ezüstbányászai sztrájkkal tiltakoztak bérük 25 százalékos csökkentése ellen. Ez volt Észak-Amerika történelmének első feljegyzett sztrájkja.
A tiltakozáshullámot a szexmunkások indították el, akik bérelt matracaikkal és bútoraikkal elbarikádoztak egy utcát.
A mexikói hazatelepítésként ismert illegális razziasorozat keretében 1,8 millió személyt toloncoltak ki – zömében olyanokat, akik az USA állampolgárai voltak: ott születtek, és ott is nőttek fel.
A béketárgyalások félbehagyására az egyesült államokbeli Chase Manhattan Bank tanácsadója utasította a mexikói kormányt.
A lázadás azt követően robbant ki, hogy Carmelita Torres tizenhét éves mexikói cseléd megtagadta a napszámosok számára előírt kötelező benzines fürdőt.
A mexikói Rio Blancóban a hadsereg kétszáz munkást megölve vetett véget a jobb körülményekért sztrájkoló textilmunkások lázadásának.
A Szovjetunió börtönéből és a dachaui koncentrációs táborból is kiszabadult Kaplannal elmondása szerint volt szövetségesei, a spanyol köztársaságpártiak bántak a legrosszabbul.
A zapoték mesztic származású anarchista kommunista Flores Magón a mexikói forradalmi mozgalom egyik legfontosabb gondolkodója volt.