A polgárjogi mozgalom fontos része volt az államközi buszközlekedés szegregációjának felszámolása az Egyesült Államok déli részén, amelyet közvetlen cselekvéssel – a szabadságutakkal – sikerült kivívni.
A merényletet megelőző években King elképzelései mind radikálisabbá váltak: a rasszizmussal való szembehelyezkedésen túl mindinkább szembefordult az USA imperializmusával és magával a kapitalizmussal is.
A diggerek politikája egyfajta protokommunista anarchizmus volt: a közvetlen cselekvést, a közös tulajdont és a hierarchia megszüntetését hirdették.
A tervezett egyesülést előkészítő titkos találkozóról az antifasiszták tudomást szereztek, és füstbombával megzavarták a tárgyalást.
Egy 2500 dalitból („érinthetetlenből”) álló menet B. R. Ámbédkar társadalmi reformer vezetésével egy nyilvános víztárolóhoz vonult, hogy érvényt szerezzen jogának, és a közösség többi tagjához hasonlóan vizet vegyen.
A 15 éves afrikai amerikai iskoláslány megtagadta, hogy átadja ülőhelyét egy fehér utasnak. Pont mint Rosa Parks néhány hónappal később.
Miután fekete diákok kezdtek tüntetni a csak fehérek számára fenntartott étkezőpultok ellen, az áruházak bezárták az étkezőpultokat.
Az Egyesült Királyság parlamentjének felsőházába kötélen leereszkedő nők a májusban hatályba lépő homofób jogszabályról folyó vita ellen tiltakoztak.
A „Yorkshire-i Hasfelmetsző” sorozatgyilkossága nyomán a rendőrség azt tanácsolta, hogy a nők ne menjenek ki az utcára éjszaka. Kimentek.
Szerzeződésükkel elérték a garantált műszakokat, a béremelést, az egyirányú tükrök eltávolítását, a rasszista időbeosztás eltörlését, valamint védelmet biztosítottak az önkényes fegyelmezés és elbocsátás ellen.