1934. május 16: Teherautó-sofőrök sztrájkja Minneapolisban
A sztrájkoló munkások hónapokig tartó ádáz harca a rendőrök és privát őrök által védett sztrájktörőkkel az USA huszadik századi történelmének egyik központi munkaügyi vitája lett.
A sztrájkoló munkások hónapokig tartó ádáz harca a rendőrök és privát őrök által védett sztrájktörőkkel az USA huszadik századi történelmének egyik központi munkaügyi vitája lett.
A londoniak nagy része gyűlölte a rendőrséget; mindenekelőtt a gazdagok tulajdonának védelmére és a munkásosztály nyomorúságos szegénységben tartására létrehozott, erőszakos bandának tekintették.
A diákok egyrészt a vietnámi háború ellen, másrészt a Nemzeti Gárda előző napi fellépése ellen tiltakoztak, amelynek során négy diákot lelőttek a Kenti Állami Egyetemen.
Willem Arondéus meleg antifasiszta ellenálló csoportja hamis személyazonossági iratokat állított ki holland zsidók részére, és igyekezett megsemmisíteni a személyazonosító dokumentumok ellenőrzésére alkalmas nyilvántartásokat.
A sztrájkra agitálást tiltó bírósági végzések és a McDonald’s próbálkozásai ellenére a tiltakozók hat hónapig kitartottak, és 24 százalékos béremelést sikerült kivívniuk.
Az államcsíny után az USA, az üzleti szféra és a gazdag elit által támogatott vezetés több ezer embert öletett meg a kommunistaellenes tisztogatások során.
A leszerelésre váró katonák a túlzsúfolt táborban uralkodó nyomorúságos körülmények miatt lázadtak fel.
A megbuktatott Jean-Bertrand Aristide elnök progresszív reformjaival – a minimálbér megduplázásával, a szegények élelmezésének támogatásával, az iskolák és kórházak építtetésével – sokakat magára haragított.
Az USA által támogatott antikommunista diktátor a tömeges tiltakozás nyomán kénytelen volt elmenekülni az országból.
A munkabeszüntetést kezdeményező tanárok Facebook-csoportokban szerveződtek, szembeszegülve a törvénnyel és saját szakszervezeteik utasításaival. Tiltakozásuk sikerrel zárult.