A jobb bért és jobb munkakörülményeket követelő munkások a hadsereg megérkezése után követeléseik teljesítéséért cserébe letették a fegyvert és elengedték túszaikat – az elkövetkező hónapokban azonban 1500-ukat gyilkolták meg a katonák.
A pusztító pestisjárvány ellen küzdő egészségügyi tisztviselők megpróbálták célzottan felgyújtani a kínai városrész lakóházait és üzleteit, ám a tűz elharapózott.
A neoliberális gazdasági program részeként az ezt megelőző húsz évben országszerte egymillió háztartásban zárták el a vizet.
Az október óta tartó diáksztrájk és épületfoglalási hullám teljesen felborította az egyetem megszokott rendjét.
A sztrájkolók számos engedményt kiharcoltak, és január 12-én aláírták az Orosz Birodalom történetének első kollektív megállapodását.
Elsőként Tunéziában vonultak utcára az emberek, és megbuktatták Zín el-Ábidín ben Ali diktátort.
A szakszervezeti szövetség gyűlésén elfogadták a legfeljebb nyolcórás munkanapra vonatkozó követelést.
A schlurfok munkásosztálybeli osztrák fiatalok voltak, akik elutasították a nácizmust, a militarizmust, a rasszizmust és a munkaerkölcsöt.
A tiltakozók a sofőrök rendkívül szoros menetrendjének eltörlését követelték.
Pankhurt a Workers Dreadnought nevű újságban közzétételett cikkeivel próbált zendülést kirobbantani a haditengerészetnél.