A diákok egyrészt a vietnámi háború ellen, másrészt a Nemzeti Gárda előző napi fellépése ellen tiltakoztak, amelynek során négy diákot lelőttek a Kenti Állami Egyetemen.
A tiltakozók a romló munkakörülményeket sérelmezték: az államosítást követően a többségében nő dolgozókat foglalkoztató bolgár dohányiparban az állandó állásokat mindinkább rövid távú szerződések váltották fel.
Miután a fekete és ázsiai munkásokat kizárták a városi buszokon dolgozók köréből, a karib-térségbeli migráns munkások bojkottot hirdettek.
A Rana Plaza előző napi, több ezer munkás életét követelő összeomlása után ruhaipari dolgozók százezrei tartottak munkabeszüntetést, és megtámadták a ruhaipari munkáltatók szövetségének központját.
A sztrájkolók a nem megfelelő mentőcsónakok miatt tiltakoztak. A vezetőség sztrájktörőket vetett be, emiatt 54 matróz elhagyta a hajót, így az indulást el kellett halasztani.
A sztrájkoló bányászok táborának kiürítésére kivezényelt nemzeti gárdisták géppuskákkal tüzet nyitottak a bányászokra és családtagjaikra, majd az éjszaka folyamán felgyújtották a sátrakat. Huszonhat embert öltek meg; a legfiatalabb áldozat három hónapos volt.
A merényletet megelőző években King elképzelései mind radikálisabbá váltak: a rasszizmussal való szembehelyezkedésen túl mindinkább szembefordult az USA imperializmusával és magával a kapitalizmussal is.
Az 1300 – többségében fekete – sztrájkoló köztisztasági munkást a város első fekete polgármestere kirúgta. Döntését a polgárjogi vezetők is támogatták.
A sztrájkra agitálást tiltó bírósági végzések és a McDonald’s próbálkozásai ellenére a tiltakozók hat hónapig kitartottak, és 24 százalékos béremelést sikerült kivívniuk.
A tiltakozó nők a magas árak és az éhínség ellen vonultak az utcára. Az ő fellépésük indította el a februári forradalmat.